
Valamikor a faluban mindenki kizárólag magyarul beszélt. Ezt így meg is fogalmazták, hozzátéve, hogy „…csak a kívülről jöttek beszélnek horvátul”. Az öregasszonyoknak még volt magyar imakönyvük. Bár sok szülő a gyerekeivel csak horvátul beszél, „hogy könnyebb legyen nekik az iskolában”, az iskolások a szünetekben magyarul játszanak, egymástól tanulnak meg magyarul, még az odakerült szerbek, makedónok gyerekei is. A magyar nyelv élő voltát, erejét mutatja, hogy a Daruvárról oda nősült cseh erdész és gyerekei is beszélnek magyarul, de az utóbbiak csehül már csak értenek. A helyneveket következetesen magyarul használják: Kapronca, Szentgyörgyvár, Koprivnica, Djurdjevac helyett.
Ezt a negatív magyarság- és Magyarország-képet csak erősítette az „informbürós” szembenállás korszakából visszamaradt, megdöbbentően erős hidegháborús-határ menti pszichózis, a gyanakvás, az ellenségkeresés, az „éberség” továbbélése. Ezért minden – magyarul beszélő – falubeli visszautasította, amikor őt magyarnak neveztem, mondván, hogy . .a magyarországiak a magyarok, mi itt horvátok vagyunk”. A Baranyából odakerült tanítónőt, aki 1981-ben egyedül íratta be magát a faluban magyar nemzetiségűnek, megkérdezték: „Ki ellen fog harcolni, ha bejönnek a magyarok?”

Az anyagi jóléttel kiáltó ellentétben volt a maradiság, szellemi igénytelenség, bezárkózás. Noha csaknem mindegyik családban a telefont említették mint a legszükségesebbet (egyetlen készülék volt a postán!), kiderült, hogy leszavazták a telefon kiépítését a faluban, mert fizetni kellett volna érte. Mindkét magyar tv-csatorna adásai kitűnően foghatók, de általában nem nézik, mert ahhoz külön antenna kell, s az pénzbe kerül. Magyarországra nem érdemes menni – legfeljebb rokonlátogatásra – , mert a dinár rossz, s nálunk drágaság van. (Pedig akár kerékpárral is átjöhetnének a szomszédos góla-berzencei határátkelőn.) Általános volt a panasz a nagy adóra, drága vetőmagra, műtrágyára, üzem anyagra, az óriási inflációra – ezek országos gondok voltak, amelyek azóta csak súlyosbodtak. A lányok-asszonyok egy része a közeli Virje gyümölcsfeldolgozójába járt át idénymunkára. Régebben a fiatalok mind elmentek, de a 80-as évek közepétől egyre többen a faluban maradtak, amint a városokban egyre nehezebbé vált az elhelyezkedés. 1988-ban 35 család, 120-150 fő dolgozott-élt Nyugat-Európában.
Jegyzet: Napjainkban Zsdálán csak 1-4. osztályig működik iskola, a Gólai Általános Iskola kihelyezett tagozataként. Az intézményben péntekenként dupla órában magyar anyanyelvápolás (Magyar Játszóház) működik, függetlenül az iskolai oktatástól. A foglalkozást Zabján Zsuzsa tanárnő tartja, aki a baranyai Dárdáról került a faluba.