Kórógy, mint település valahol István király idejéből származik. Mikor Gellért püspöknek a kocsiját legördítették a Gellért hegyről, állítólag valami Korrupt nevű nemzetségfő fogta az egyik kereket. István király bosszúja elől menekülve délre, itt bújtak meg, az itt levő mocsarakban. A mai Vukának, Valkó volt a folyó neve, az egész folyása egy óriási mocsár volt. Ide menekültek a magyarok István király haragja elől, és kis szigeteken telepedtek le. Zsigmond király idejében volt egy Kórógh nevű katonatiszt. Zsigmond ennek a Kóróghnak kutyabőrt adott, úgyhogy a vezetékneve után ipszilont írhatott, és akkor Kórógyi lett a vezetékneve. És ő kapta ezt a birtokot, tulajdonképpen a mocsár. Várának a romja most is megvan, épp ott van a határ, ahol ez a vár áll.
Kórógyot a helység iskolájának évkönyve szerint Kórógyi János, Kórógy vári főnemes és jobbágyai alapították. Hogy melyik Kórógyi Jánosról van szó, azt homály fedi, ugyanis a történelmi okmányok egyszerre négy Kórógyi Jánosról tesznek említést. Az első Kórógyi Jánost hat évvel III. András Árpád-házi királyunk trónra lépése után, és öt évvel az Árpád-ház kihalása előtt, 1296-ban említik az okiratok, mint Kórógyi László fiát. A második Kórógyi János és testvérei, Miklós és Fülöp, 1364. január 13-án íratták át I. Lajos király 1343. május 11-én kelt adománylevelét, amelyben a három testvér, már Jánosfalva, Csápa, mai nevén Csepin, és Kórógy uraiként szerepel. A harmadik Kórógyi János 1395-ben Zsigmond alatt, mint királyi lovász tevékenykedett.
A királyság közigazgatásában elfoglalt méltóságokat tekintve kétségkívül Kórógyi IV. János vitte a legtöbbre. 1441-ben I. Ulászló uralkodása alatt országbíró volt. 1444-ben I. Ulászló elesett a várnai csatában, majd 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. Így az ország megrendült biztonsága következtében V. László uralkodása alatt a legveszélyeztetettebb területen a macsói bán tisztjét viselte. A Macsói Bánság a Dunától délre és a Drinától keletre helyezkedett el, a mai napig Szerbiának ezt a csücskét Mácsvának nevezik. 1456 júliusában kiskorú fiával, Kórógyi Gáspárral bandériuma élén, mint Hunyadin kívül az egyedül jelen levő főnemes, részvett a nándorfehérvári győzelemben. Hunyadi János erről így írt V. Lászlónak szóló jelentésében: „Tudja meg felséged, hogy velünk csak a keresztes nép volt és Kórógyi János.” A Kórógyi család utolsó tagja, György 1526. Augusztus 29-én áldozta életét a hazáért, sokakkal egyetemben Mohács mezején.
A trianoni békeszerződés előtt Szerém vármegyéhez tartozott, magyar lakói földműveléssel foglalkoztak. Fejlett volt a lentermesztés, a lenből népi szőttesek és ruházati cikkek készültek. A délszláv háború óriási károkat okozott a településnek: a lakosok elmenekültek, szétlőtt református temploma pedig csak 2001-ben a magyar kormány támogatásával épült újjá. A háború előtt virágzott a magyar hagyományőrzés is, a faluban működik az Ady Endre Művelődési Egyesület.
Az iskola honlapja: http://os-korog.skole.hr/