Martinek Imre, a Hét Nap hetilap újságírójának fényképes tudósítása Torontálvásárhelyről
Május kilencedikén Torontálvásárhelyen is kezdetét vette a pécsi székhelyű Kosztolányi Dezső Céltársulás ( KDCE ) által megálmodott cserediákprogram „visszavágója”. A kedd délutántól szombat délelőttig tartó programok részleteit igyekszünk olvasóinkkal is megosztani. Tartsanak hát velünk. Tíz felsős diák érkezett Pécsről Torontálvásárhelyre Duchnovszky Julianna pedagógus kíséretében Ígéret havának kilencedik napján, mintegy folytatásaként a hetekkel korábban rajtolt, sorrendben a második Kosztolányi Cserediákprogramnak. A pécsi Református Általános Iskola küldöttsége az észak-szerbiai/vajdasági ( délvidéki ) Dél-Bánság szórványtelepülésének tanintézményében nyert bebocsáttatást. A vendégeket előlegben Balogi András iskolaigazgató köszöntötte, majd pedig a program helyi koordinátorai, Máté Lajos matektanár és Győri-Lukács Éva vegytan szakos tanárnő üdvözölték az egybegyűlteket. Ezt követően a gyerekeket az őket fogadó korosztálybéliek és azok családja vették pártfogásba. A felnőtt kísérőknek a református egyházközség gondnoka tartott rövid történelemórát. Egyaránt méltatva benne az 1799. május 12-én létrehívott kálvinista egyházközséget és annak elöljáróit, akik az idők tomboló viharai közepette is tudtak és mertek állhatatosak maradni.
Május tizedikén, a kora reggeli „briefing”-et követően a Kosztolányi Cserediákprogram torontálvásárhelyi találkozójának részvevői a falu helytörténeti múzeumát keresték fel. A régmúlt idők lenyomatait magukon viselő tárgyakat a múzeum megálmodója, létrehívója és elnyűhetetlennek tetsző kusztosza, Széchenyi Jolán nyugalmazott rajztanárnő „szólaltatta meg” egy-egy gondolat erejéig. Ezt megelőzően a faluközpont különböző pontjain felállított mozaiktáblákat vették szemügyre a pécsi és a debellácsi diákok. Mindeközben – szinte észrevétlenül! a település történelmébe is betekintést nyerhettek egypár patinásabb, sajnos továbbra is értelmetlenül pusztuló épület történetén keresztül. A közös ebédre a helyi református egyházközség Gyülekezeti Otthonában került sor, majd egy fértályórányi játékos pihenés után a pécsi vendégek is bekapcsolódtak a délutáni tanítás sűrejébe. A kora esti program egy városnézéssel, fagyizással és az Álom Hava című, szerb-magyar történelmi mozifilm megtekintésével formálódott kerek egésszé Pancsován. Ez utóbbi esemény színhelye a Temes parti kisváros művelődési központjának színházterme volt. A Bicskei Zoltán rendezésében készült film vetítését a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatta.
A május tizenegyedikei „szakmai kirajzás” legelső állomáshelye a helybéli Szolnoki Sámuel gazdának hat évvel ezelőtt létrehívott szarvasmarha farmja – mintagazdasága volt. Torontálvásárhely vén eperfás Vásárterének peremén. A Szőlősoron. Karakánul fogalmazva, egyedülálló élmény volt mindez több, vendéget fogadó debellácsi gyermek számára is. Hiszen, mi szépítés!, sajnos, faluhelyen is egyre kevesebb háztartásban divat manapság haszonjószágot tartani.
A csütörtök délelőtti programtervezet második pontja Szűcs István Stampedo nevű lótenyészetének bejárása volt. Csúcspontként egy kihagyhatatlan, többfordulós élményfiákerozással. A helyi református egyházközség gyülekezetének otthonában közösen elköltött ebédre ráhangolódva, útközben, a faluközpont felé araszolva, néhány fotó erejéig a település „rejtőzködő” objektumait és egyéb értékeit is sikerült vallomásra bírni…
Végül, az egymásba kapcsolódó élménysorozatot lekerekítve, pontosabban a délutáni tanítás kezdetéig fennmaradt negyedórányi időben, Máté Lajos tanár/gondnok úr ismertette a Makóról, Gyomáról, Szentesről és Hódmezővásárhelyről e vidékre érkező telepes ősök és templomu(n)k történetét. Rendhagyónak bizonyult csakhamar a közös biológiaóra is a hatodikban, ahol — a torontálvásárhelyiek biológiatanárának kérésére, Gaibl Áron hetedikes pécsi kisfiú vállalta fel készségesen az alkalmi tanársegédi szerepet. Az óra keretében az egybegyűltek a tengelicről (Carduelis Carduelis), illetve annak habitusáról és viselkedéséről hallhattak érdekes összefoglalót. Itt emeljük ki, hogy a Természetvédelmi Világörökség Vörös Listáján szereplő madárfaj a 2017-es esztendő Év Madara.A korai esti program zárópontja az általános iskola végzős diákjainak szervezésében létrehívott, szó szerint összerázódtató táncmulatsága volt, Szenti Zsolt informatikatanár és segítőinek koordinálásával.
Valami motivációs generátorai vagyunk egymásnak. Egy számomra igen kedves ismerős megfogalmazása szerint egy olyan hús-vér csodamasina, mely “… egy pillanat alatt elsöpör minden rosszat, nehézséget és ahelyett, hogy fáradttá tenne, hihetetlen energiákat képes megmozgatni az emberben.”
A május tizenkettedikei reggelből sokadik rápillantásra is csupán a napsugarakat spórolta ki a Teremtő az ébred(ez)ő Torontálvásárhely felett. Bocsájtott helyette bőséges égi harmatot lakóinak szántóföldjére, vetésére, illetve a lassacskán a kétszázhuszonötödik életévébe lépő falu s környékének minden zegzugára.
A reggeli eligazító összejövetelt és névsorolvasást követően a csapat az 1911-ben alapított Spartacus Fociklub stadionját állította be a GPS-es „célkeresztbe“. Látott ugyan, e helyszín is szebb időket, de valahol már nemcsak sejtjük, de bizonyosak is vagyunk afelől, ennek a történetnek is lészen folytatása. A pécsi és a vásárhelyi legénykék focirangadóját a helybéli leánykák is figyelemmel kísérték.
Majd jött az ebéd a gyülekezeti otthonban, ezt követően pedig az iskolai kötelezettségek, mely utóbbinak sűrejében ezúttal Tóth-Horváth Andrea német szakos tanárnő órájára kértünk (és kaptunk!) bébocsáttatást.
A kora esti társalgás tábortüzének fellobbantására a pécsi diákokat kísérő pedagógus, Duchnovszky Julianna tanárnő kapott extra megbízást. Járat közben „vettük a hírt“, hogy Julianna tanárnőt a találkozó háttérlogisztikáját biztosító torontálvásárhelyi fiatal anyukák is kisajátították. Mi több, a hagyományos „debellácsi fontos kalács“ megformálásának műhelytitkát is megosztották vele. A közösségépítés alapeszméjét is szem előtt tartó, a külön erre a célra előkészített vásártéri lokáción megejtett szalonnasütésnek, alkalmi sport- és zenetöltete is volt. Ez utóbbihoz a torontáliak biológiatanára énekhanggal és furulya-, Bakator János tanító bácsi pedig gitárjátékkal járult hozzá. S míg a hamvaiba roskadó máglya helyén már csak a parázs izzott fel egy-egy fuvallat nyomán, a vendégfogadók által ajándékul készített emlékcsomagok is célba értek.
Május tizenharmadikán zárult Torontálvásárhelyen a pécsi székhelyű Kosztolányi Dezső Céltársulás (KDC) által megálmodott cserediákprogram „visszavágója”.