“Megbízatásunk: a Nemzet!”

Legújabb bejegyzéseink:

Hírek hónapok szerint:

.

Oldal megosztása
a közösségi médián:

Látogatás Dárdán

darda
Iskolalátogatás Dárdán: Nagy Balázs, Hohmann Gábor, Bóni János és Barkóczi Csaba

2016. szeptember 15-én Barkóczi Csaba, Hohmann Gábor, Mateescu Gabriel és Nagy Balázs tett látogatást a drávaszögi Dárdán, ahol a helyi horvát tannyelvű általános iskola igazgatója, Bóni János fogadta küldöttségünket.

Dárda a Drávaszög második legnagyobb lélekszámú települése Pélmonostor után, 2011-ben a környező településekkel együtt számított 6.908 lakójából mindössze 482 fő (~7 %) vallotta magát magyarnak. Nem volt ez mindig így, hiszen a Trianoni békét megelőzően 40 % magyarnak, 32 % németnek, 25 % szerbnek mondta önmagát a faluban, de a horvátok lélekszáma ekkor még nem érte el a 0,005 %-ot (mindössze 15-en vallották magukat horvátoknak 1910-ben a 3348 főt számláló Dárdán). Bár az asszimiláció és az elvándorlás a Drávaszög elcsatolása óta sújtja az itt élő magyarságot, Bóni János iskolaigazgató elmondása alapján a legnagyobb lelki törés mégis a délszláv háború során következett be. [A Határon Túli Magyarok Hivatala egy 2000-ben közölt jelentése szerint az 1991-ben Dárdán élő 626 magyar közül 510-en (81 %) menekültek el a faluból, akik jelentős része a későbbiekben már nem tért vissza szülőföldjére.]

Bár a háborút követően visszatelepülők igyekeztek a magyar szellemi és kulturális életet újra éleszteni, a kezdeti lelkesedést követően egyre több akadállyal voltak kénytelenek szembenézni. A településen, melyen egykor zömében magyarok, németek és szerbek éltek, mára a németség teljesen eltűnt (0,05 %), a magyarság száma radikálisan lecsökkent (7 %), a szerbek lélekszáma a ’90-es évek óta stagnál (23 %), míg a horvátok (56 %) és a cigányok (10 %) száma gyors ütemben nőtt Dárdán. A soknemzetiségű faluban az etnikai feszültségek jelen vannak a levegőben, noha szerencsére a mindennapokban ez nem mutatkozik meg, mégis érezhető a magyarokra és más kisebbségekre nehezedő beolvadási kényszer. Az amúgy is körülményes helyzetet tovább mélyíti a kis számú magyarság megosztottsága, mely tekintetében a választások körüli hangulat idején legnagyobb mindig a kiélezettség.

Az iskolában, melynek 480 tanulója van, mindössze 63 diák tanulja heti három órában, úgynevezett nyelvápolásként (C modellben) a magyar nyelvet, de az iskolaigazgató szerint a magyarul jól beszélők száma ennek is csak töredéke. Ez főként két oknak betudható elmondása alapján; egy részről a magyar szülők otthon egymás között is inkább a horvát nyelvet használják, s az iskolán kívül többnyire a nagyszülőktől ragadhat rá magyar beszédtudás a gyermekekre, másrészt vannak nem magyar családok, akik a magyarországi támogatások miatt választják gyermeküknek a magyar nyelv oktatását.

Bóni János iskolaigazgató a dárdai magyar kulturális élet meghatározó alakja is egyben, aki elkötelezett a magyar nyelv, a magyar népszokások és a magyar néptánc helyi kulturális életben való szerepének megerősítésében. Éppen ezért a Céltársulás felajánlotta segítségét, elsősorban a cserediák-programunk vonatkozásában, mely a hasonló helyzetben lévő szlavóniai Szentlászlón is nagy sikert aratott. Bóni János és Barkóczi Csaba abban is megegyeztek, hogy a Céltársulás segít magyarországi partneriskolát találni a Dárdai Általános Iskolának.